Babzsák

Megint úgy éreztem nagy fába vágtam a nemlétező fejszémet! Andris fiamnak én szerettem volna megvarrni a babzsákját. Úgy gondoltam ( mint mindig), hogy értékesebb, ha én készítem, mintha boltban veszem. Bár nem volt szabásmintám, a mai technikát kihasználva az interneten addig bogarásztam, míg találtam egy leírást.  A szabásminta csak körvonalakban volt leírva, no de sebaj, uccu neki. Még Emma babzsákjából megmaradt egy jó adag hungarocell golyó, amit szivacstörmelékkel pótoltam. Varrtam egy belső huzatot, melyet Zsófi lányom segítségével hosszú időn keresztül csak töltöttünk és töltöttünk, de csak sok próbálgatás után éreztük, hogy talán végre elég kényelmes lesz. Majd munkaruha anyagból- ami két olyan szín, amilyen a szoba fala- varrtam egy külső "ruhát" cipzárral,  így bármikor mosható is!  Nagy öröm volt mikor végre elkészült és szerintem jó is lett meg kényelmes. De a legnagyobb öröm akkor ért, amikor láttam Andris arcán az őszinte örömöt, mikor megkapta!
Még mindig nagyon szeretek ajándékot készíteni!!!!!